Foglalkoztat a kiállítás, mint helyzet által létrehozott (cselekvési) terek és interakciók összessége. Sajátos viselkedést tapasztalhatunk az alkotó részéről, kinek gondolatai a térben testet öltenek, és a megfigyelő oldaláról, aki ugyanott a befogadás szándékával érzékel. Mások gondolataival való konvencionális direkt találkozással szemben itt gyakran a kommunikációs csatornák a vizuális- és térérzékelés felé tolódnak el a verbális megnyilatkozásokkal szemben. Ebben a sajátos diskurzusban egy kiállítás látogatottsága szinte az egyetlen objektív mutató, minden más elem szubjektumok mellérendeltségi viszonya inkább. Azonban ezen objektív adat is eltorzul, ha hamis feltételezéssel kezdünk neki a számosásnak: 

A nyíló ajtón valaki belép.
 
A helyspecifikus installáció három része: az ajtónyitás érzékelő- és számláló modul a Stúdió Galériában, a húrszerkezet a pincei vasajtón, valamint a kettőt összekötő hosszú kábeltriád a térrel összefonódva teszik lehetővé egy adat, a mintavételezéstől távol eső térben való észlelését.